Az akvárium megépítése - a kezdetektől a jelenlegi állapotig

A kezdetek 2002-ben

Miután körvonalazódott bennem, hogy melyik biotópot (vagy legalábbis biotóp jellegűt) szeretném kivitelezni, elkezdődött az összes fellelhető információ összegyűjtése. Az Internet segítségével tanulmányoztam a kiválasztott terület éghajlatát, az élőhelyek előfordulását valamint az állat- és növényvilágot.

Akvaristák körében sokszor ad vitára okot a biotóp élettér fogalma. A fellelhető irodalomban biotópnak nevezik azt az élethelyet – természetes helyet – amely megfelelő életfeltételeket biztosít a különböző fajú élőlények közösségeinek. Az én értelmezésemben a biotóp akvárium a természetes élőhelyet hivatott bemutatni, de nem azonos azzal. Méreteiből adódóan nem tartalmazhatja egy élettér minden részletét, csak abból kiragadott részleteket. A víz paraméterei, a halak, a növények és a berendezés mind az eredeti ökoszisztémához hasonlít, de nem azonos azzal.

Az Amazonas-medence esőerdeivel és folyóival változatos élettereket alkot. Éghajlata övezetes, a szavannától a trópusiig többször változik. Ezen a területen előforduló vízi élőhelyek közül a feketevizűek a legváltozatosabbak - ebből adódóan és talán nem véletlenül - a legismertebbek. Figyelmem a Rio Negro és mellékfolyói keltették fel. Ennek megfelelően célirányosan kezdtem az információ gyűjtésébe és az akvárium berendezésébe. Számos idegen nyelvű forrás állt rendelkezésemre, amelyek képekkel és beszámolókkal mutatták be     a terület érdekességeit, jellegzetességeit. Az alábbi néhány sorban röviden összefoglaltam a legfontosabb sajátosságokat, amiket erről a területről tudni érdemes.

A műholdfelvételen is látszik az erősen barnára színezett folyó

A vízgyűjtő területükön hulló óriási mennyiségű csapadék miatt az amazonasi trópusi esőerdők folyói - például az Amazonas, az Orinoco, a Negro - a világ legnagyobbjai közé tartoznak. Mindegyiküket megszámlálhatatlanul sok patak és mellékfolyó táplálja. Míg az óriásfolyók külső megjelenésükben és vizük tulajdonságaiban is mind hasonlóak, mellékfolyóik rendkívül változatosak. Számos folyónál az év különböző szakaszában szélsőségesen alacsony- és magas vízszint is kialakulhat. Az esőerdőkben az említett folyókon kívül megtalálhatók különálló tavak és holtágak is. Ezek élővilága sajátosan alkalmazkodott az állóvízi körülményekhez.

Az Amazonas-medence

A trópusi tavak, holtágak, széles folyók és keskeny patakok élővilága, a környező esőerdőkhöz hasonlóan rendkívül változatos. Növényzetüket kardfűfélék, különböző csillagfűfélék, tócsagazok, vallisneria és cabomba fajok alkotják. A kétezernél több halfaj között megtalálhatók a diszkosz- és vitorláshalak vad változatai, törpesügérek, pontylazacok, harcsák és algaevők.

A trópusi folyókat rendszerint három csoportba sorolják. Megkülönböztetnek átlátszó-, fehér- és feketevizű típusokat.

Feketevizű patakokkal, folyókkal és tavakkal jellemzően a dél-amerikai esőerdőkben találkozhatunk. A lassan áramló vízben az elkorhadt, bomló növényzetből különféle anyagok oldódnak ki, melyek változó mértékű sárgásbarna elszíneződést okoznak. A sötét színezet ellenére vizük rendszerint kristálytiszta - kivéve felhőszakadások után, ilyenkor a szállított nagy mennyiségű hordalék miatt zavaros. Ezen folyók közös jellegzetessége a nagyon lágy, oldott ásványi anyagoktól mentes, savas víz. Medrükben a finomszemcsés sötét aljzatot kövek, beszakadt ágak és gyökerek borítják. Az időszakosan akár hetekre elárasztott területeken számos szárazföldi növény (fák, liánok stb.) a víz alatt is megtartja lombozatát. A folyókban élő halak alkalmazkodtak a feketevízi körülményekhez. Érdekes módon a legtöbb itt élő faj – neonhal, diszkoszhal, vitorláshal, elefánthal - akváriumi halként vált ismertté és elterjedté. Ismereteink szerint a neonhalhoz hasonló apró rajhalak ragyogó, szivárványos színükkel képesek egymást felismerni a sötét vízben.

A legismertebb feketevizű folyó, a brazíliai Rio Negro paramétereit kiindulásul véve az akvárium vizének sötét- vagy világos sárgásbarna színűnek, 27-30 °C hőmérsékletűnek, 4.5-6.5 pH-értékűnek és legfeljebb 4 KH keménységűnek kell lennie. A természetes élőhelyhez hasonlóan aljzatát vastagon borítsa a sötét, finomszemcséjű kő vagy homokos agyag. Dekorációként szikladarabokat, gyökeret, leveleket és különböző vastagságú, változatos formájú faágakat tartalmazzon. A megvilágítás erősségét a belógó- és víz felszínén lebegő növényzet miatt közepes intenzitásúra kell állítani. A szűrés legyen jó hatásfokú, utolsó lépcsőjeként természetes tőzeges lágyítást is alkalmazhatunk. Az akvárium áramlása ne legyen túl intenzív. Növényzetét különböző Echinodorus fajokból, a halakat a Characiane (pontylazacok) családból, és a Callichthyidae család Corydoradinae (páncélosharcsák) alcsaládjából válogathatjuk.

Nagyméretű úszónövények

Az első kitérő: avagy miért nem a tervnek megfelelően sikerült a kivitelezés

Az Interneten böngészve és az üzleteket járva az akvárium berendezése közben megtetszettek nem erről a területről származó fajok. A 2002-ben elsőként elkészült medencében ezért megtalálhatók voltak Délkelet-Ázsiából és Közép-Amerikából származó halak is. Az állomány 2 év alatt folyamatosan bővült, 2004-re kisebb-nagyobb veszteségekkel már 13 faj közel 30 példánya élt a trópusi társas édesvízivé "átszellemült" akváriumban. A pontylazacok csapata jól megfért a harcsákkal, a két diszkoszhal békésen élt együtt a Botiákkal és a Stendhal hallal. Bár sok kezdőhöz hasonlóan én is beleestem abba a hibába, hogy nem az akváriumnak megfelelő méretű halakat választottam, az időközben elég nagyra növő harcsák és a diszkoszhalak az eltelt két év alatt - a jó elrendezésnek és a nagy kiúszótérnek köszönhetően - így is kényelmesen elfértek.

A második kitérő: kell-e akvárium olyan embernek, akinek nincs rá ideje?

Munkámnak köszönhetően 2004-től egyre kevesebb időm jutott az akváriumra, ezért semmilyen fejlesztés nem történt. A teljesen automata technika tökéletesen működött, én azonban az etetésen és - az igen ritka - takarításon kívül mással nem tudtam foglalkozni. A halak folyamatosan elöregedtek és ... lassan elfogytak.

Visszatérés az eredeti tervekhez: a nagy elhatározás

2005 őszén döntenem kellett: vagy megszüntetem, vagy újra "formába hozom" a medencét. Aki igazi akvarista az természetesnek veszi, hogy az utóbbi mellett döntöttem és visszatértem eredeti 2002-es tervemhez, létrehoztam a kigondolt kvázi-biotóp akváriumot. Ezt követően újra tervet készítettem a szükséges anyagokról, a technikáról, a beállítási paraméterekről, majd kiválasztottam a betelepítendő fajokat. A meglévők mellé beszereztem a hiányzó anyagokat és hozzáláttam a kivitelezéshez. Természetesen tervezéskor és építéskor most már ténylegesen figyelembe vettem a kiválasztott élőhely jellegzetességeit. Ennek megfelelően alakítottam át a rendelkezésre álló mesterséges környezetet. Felhasználtam a 2002-ben készült üvegszál- és műgyanta alapanyagú háromdimenziós hátteret, ami sárga és zöldes-barna színével, valamint felületi kiképzésével meder aljáig benyúló sziklafalat mintáz. Az aljzatot az osztályozott folyami kavics helyett vastagon sötét színű apró kő borítja. Vasfa és szürke pala alkotja a dekorációt. A víz hőmérsékletét 27 °C–ra állítottam. A keménységet ioncserélt-, forralt- és csapvíz keverésével, a sárgás-barna színt vasfa és tőzeg behelyezésével értem el. Kialakítottam világos és árnyékos részeket is. Jelenleg zajlik a betelepítés hosszú folyamata. Miután 2005 december végére - 2006 január elejére "beállt" az új víz (pH6, KH4, GH3, 27 °C) nekiláttam a telepítésnek. Dús víz alatti- és úszónövényzetet telepítettem, ami mostanra szépen fejlődésnek indult. Visszakerültek a 2004-es év "túlélői" a neonhalak és a Petitella is.

Hogyan tovább?

2006-ban folytatódik a haltelepítés és az akvárium várhatóan eléri tervezett állapotát. Az átélt sikerekről-kudarcokról itt, valamint az Akváriumom - Galéria menüpont alatt folyamatosan beszámolok.

Miket használtam fel az "építkezés" során? - Lássuk sorban!

Természetes elemek: a fadekoráció (2002-2005)

Ez a természetes dekorációs elem - az élő vizekben rengeteg az elsüllyedt fa - nemcsak esztétikus, hanem megfelelő búvóhelyet is nyújt a halak számára. A kiszáradt szőlőtőkét 2002-ben a kertünkben gyűjtöttem. Drótkefével megtisztítottam a sártól, mohától, ráragadt fűdaraboktól. A további - alaposabb - tisztítás gyökérkefével, és erős vízsugárral történt. Ezután megfelelő méretre és formára vágtam, majd forró vízzel lezuhanyoztam, többször kifőztem és áztattam. Amikor a víz kihűlt, mindig Neomagnol tablettát tettem bele, majd abban áztattam tovább. Naponta cseréltem a vizet és gyökérkefével ledörzsöltem a leváló darabokat. Egy hét áztatás és négy hét pihentetés után tettem a medencébe. Az első néhány hétben még fel akart emelkedni, ezért tapadókorongokkal rögzítettem az aljzatra. Eleinte erősebben, majd egyre gyengébben festette a vizet. Az algaevő harcsák és a Stendhal hal különösen szerették, a rajta megtelepedő algát folyamatosan fogyasztották. Nem káros a szőlőtőke a halakra? Sokan feltették ezt a kérdést amire - igazán még máig sem - nem tudom a választ, annyi azonban biztos, hogy három év alatt negatív hatást nem tapasztaltam. A 2005-ben újjáépült akváriumban dekorációként az eredeti élőhelyről származó vasfa gyökeret alkalmaztam.

Természetes elemek: a platánkéreg (2002)

Ez is természetes dekorációs elem. A talált kéregdarabokat kifőztem, Neomagnol-os vízben áztattam néhány napig, majd az akváriumba szórtam őket. Azonnal elmerültek. Nagyon tetszetősek, valóban dekoratív hatásuk volt. A vizet enyhén színezték. A kéregdarabok folyamatosan fogytak, mert az algaevő halak fogyasztották is őket akárcsak a szőlőtőkét. A kéregdarabok alatti árnyékos búvóhelyek a Botiák és a Törpe karmosbéka kedvenc helyei közé tartoztak. Az újjáépült akváriumba nem került ebből a dekorációs elemből.

A kókuszdió-héj, a bujkáló, a fél virágcserép és más dekoráció

Ezek is természetes dekorációs elemek, bár nem találhatók meg az eredeti élőhelyen. Szerepük a búvóhely kialakításban volt, a Botiák láthatóan jól érezték magukat a kókuszhéjban és a cserép bujkálóban. A Stendhal hal sajátjának tekintette és élvezettel használta a félbevágott, kifúrt virágcserepet. Dekoratív hatásukkal - felszínüket részben vagy egészben befedte az alga és a forrásmoha - jól illeszkedtek a többi berendezési tárgyhoz. Bár nem volt még teljesen tudatos, már a 2002-ben elkészült akváriumnál is figyelembe vettem, hogy a medencébe semmilyen természetellenes anyag (műanyag koponya, -hajóroncs, buborékot fújó búvár, színes kavics... stb.) nem kerülhetett be. A technika a lehetőségekhez mérten nem lehetett szem előtt. 2005-ben az újjászülető akváriumban, mivel a biotóp-jelleggel nem összeegyeztethetők, nem került egyik itt említett dekorációs elemből sem. Az új búvóhelyeket vasfa és pala darabokból, valamint növényekből alakítottam ki. A technikai berendezések elrejtésére az eddigieknél is jobban figyeltem. Kis gondolkodással, átépítéssel és a növények megfelelő ültetésével gyakorlatilag semmi sem látszik belőlük sem a medencében, sem azon kívül. Egyedül a külső szűrő szifonja maradt az akváriumban - az is növények takarásában.

Hova helyezzem az akváriumot? - Nem könnyű a válasz!

Az elhelyezés

Aki panel lakásban él megérti a feladat nehézségét. Az irodalomból megismerhetjük a gondosan leírt javaslatokat, amiket ilyen kis helyen szinte lehetetlen betartani. Természetesen én is figyelembe vettem ezeket, és kisebb-nagyobb kompromisszumok árán sikerült elhelyezni a méretében erősen korlátozott akváriumot. A medence így a szoba sötétebb felében helyezkedik el a saját készítésű, színben harmonizáló fekete szekrényen. Közvetlen napfény csak Napfelkeltekor éri kb. 45 percig. A 3 oldalról nyitott elhelyezés lehetővé teszi a kényelmes és nyugodt megfigyelést. Előtte és mellette kényelmesen le lehet ülni vagy feküdni, így akár órákig is csodálható az elkészült "nagy mű" - bár egyszer újra lenne ennyi időm...